Léggömb
Nagy, színes léggömb száll fölöttem. |
Tócsákba toccsanok, virágokra, füvekre |
taposva követem magasba tartott fejjel. |
A léggömb mind fönnebb száll s mégis akkora, |
hogy az eget se látom tőle, a kék eget. |
Valami fegyvert vagy legalább egy parittyát |
adjatok, mert nem bírom már a virágok s a |
füvek átkait, varként eszi bőröm a tócsák |
rám fröccsent sara; szeretnék a lábam elé |
nézni még egyszer, s ó, hogy szeretném látni |
gyerekkorom gyönyörű kék egét, mielőtt még |
elsötétedne teljesen, mielőtt még sújtó |
villámaival rám dördülne az ítéletidő. |
|
|