Mentő

Nem az utcákon, bennünk száguld veszettül szirénázva, mibennünk vált a lámpa sárgára, zöldre; tágult pupillánk transzparense int legelőször szabadot megkönnyebbülten, látva, hogy nem minket ért a balszerencse. Megvárjuk, amíg vált a lámpa, aztán a megváltottak jussán átmentjük magunkat a zebrán – a biztos bizonytalanságba –, az egyetlen helyen, hol igazunk lehetne még, ha meghalunk. 1967