Téli szonett
| Megszagol, táncol, két lábra áll, |
| dörzsölődik, megnyalogat, |
| mint valami kölyök-halál, |
| a felborzolt bundájú fagy. |
|
| Védem magam: félszegen hadonászok, |
| irtózattal és ijedt-szelíden, |
| mint akinek hajdani kutyaharapások |
| emléke sajdul reflexeiben. |
|
| Diadallal s megkönnyebbülten |
| csapom be az ajtót orra előtt, |
| s kezdek levetni magamról minden |
|
| Hiába a forró fürdő s a tégla: |
| nyüszít s én vacogva bújok a kanapéra. |
|
|
|