Éden kapujában
| Kiüzentek, hogy nincsenek otthon. |
| Zavartan állingáltunk egy darabig. |
| Voltak akik sírva fakadtak. |
| Voltak akik tehetetlen dühükben |
| nekiestek a kapunak, öklükkel verték, |
| aztán megszégyenülten elsomfordáltak. |
| – Ebből nem élünk meg – mondta valaki. |
| Egy csecsemő felsírt, erre a |
| szoknyákba fogózók is kezdték |
| hazaráncigálni anyjukat: kenyeret, |
| – Jó lesz sietni, mert nyakunkon a tél! – |
| Eltapostuk a csikkreszívott cigarettákat, |
| másnapos-kesernyével a szánkban, |
| mentünk ki-ki a dolgára, csak egy-két |
| ráérő ácsorgott még a bezárt kapu előtt, |
| ők mondták, ha hinni lehet a szavuknak, |
| hogy blöff volt az egész, mert utánunk |
| kinyíltak a gombnyomásra járó kapuk, |
| nagy autók gördültek ki rajtuk, és |
| százötvenessel robogtak ellenkező |
|
|