Néma

Olykor még hallom a csecsemők velőbe hasító üvöltését. Európai hang ez is. Nemcsak Helikon, Taigetosz hangjaitól is süketültek a párkák. Aztán a több évezredes üvöltésben, hárfa- és citerapengésben, dobpufogásban, harang- s motorzúgásban, akna- s bombarobbanásban, valami egyetemes légnyomás következtében: nagyothallókká lettünk valamennyien. Belénk nőtt Taigetosz. Cipőnk zsinórja magától kifűződik. Elég egy jel, egy intés: megyünk, bénán és némán, ki föltartott, ki lehajtott fővel, de megyünk. Volt a szomszédunkban egy néma, igazi lelkes állat, akit dolgoztattak, mint egy gépet, aki dolgozott, mint egy gép. Amikor érte is eljöttek a spártaiak, krónikába illőt cselekedett: megmarkolta a villanyelet, majd rúgott, harapott, karmolt, mint csecsemő korában tette volna, és üvöltött, mint egy felnőtt. 1967