Sirálytánc

Sirályok táncoltak, keringőztek a víz fölött. S az öreg tenger – a maga módján – gyönyörködött, gyönyörködött bennük, s olykor egy-egy bárány-szép habot a kecsesen reálibbenő sirályok alá ringatott. Szép is volt ez a szinte magáért való lengő játék. Ha sirály volnék – gondoltam –, én is így csinálnék. Mert szép is az: a magasság s mélység peremén táncolni, keringőzni kecsesen, könnyedén. Megbűvölten csodáltam én is ez ördögi, víg kenyérkereset szórakoztató, új cseleit. És értettem már az egész táncos ceremóniát: ki-ki megfogta véle a maga kis vagy nagy halát. De nem bántott e szép haszonlesés, csak akkor szomorodtam el, mikor a tenger birkózni kezdett a szelek seregeivel, s a sirályok, ó, a sirályság, össze- s szétriadt; jóllakottan és veszekedve keresték az árbocokat. Tágult, s majd elfért egy vitorlában az egész láthatár. Nem volt köztük egy égre kiáltó bátor viharmadár. 1956