Kóbor kutya

Előbb csak háztól házig verték, azután ki a faluból. Most két falu között tétován hol ide, hol oda lohol. Bátor kutya volt, eleinte még meg-megkapta a botot. S nézzétek: hogy elgyámoltalanodott! A madártól is félrerebben, állandó reszketés ina, foga is már csak azért van, hogy legyen mivel vacognia. Szederjes nyelve vizet keres, megvesz, ha nem talál. Szája két felén undorítón vegyül a könny s a nyál. Sír. Vonyítana, de azt se mer, hátha meghallja valaki. – Menti a bőrét céltalanul, míg bírják vérző lábai. Menti a bőrét céltalanul. Csak a bőre van, semmi más. – Hol késel, irgalmas vadász!? 1955