Függőleges lovak

Román Viktornak Mikor tomporára roggyan a ló s két mellső lába mint a szolgáló kutyáké tört csűddel szinte ujjat növesztő patákkal csügg alá s a nyak egyetlen nyerítéssé nyúlva majdnem lóhossznyira nő aránytalanul kicsire zsugorodik az amúgy is aránytalan fej az üreggé válás döbbenetével dudorítja a szemet a szemgödör mikor hályoggá sűrűsödik az ég torokba csusszan a nyelv s tehetetlen súlya alatt heréi szétrobbannak Ó a függőleges lovak fájdalmánál nagyobb csak a tíz ujjbegyben feszülő lehet mely tárgyilagosan s hangtalan szoborrá gyúrja a rettenetet 1967