Epilógus

Itt könyöklök a gát korlátján, nézem a vizet, milyen jámbor. Hajó tülköl utasra várván, integetnek is egy uszályról. Turista lányok nézelődnek, szárközépig érő nadrágban; kamaszkoromban a mezőket én is ilyen nadrágban jártam. Nézik a vizet ámuldozva, de csak a tenger vizet látják, a hajókat s a hosszú dokkba ringatózó sok rönköt, szálfát, az alagútból csak a tornyot. Egy szemüveges magyarázgat: képleteket, számokat mormog, és hogy ilyen s ilyen nyomásnak milyen erő kell ellenálljon. Így van ez jól. Ha nem röstellném, megkérném, hogy még magyarázzon: mi is a lényeg, ott lenn, mert én… – Menjünk innen, de ronda szél van! …én azt a barakk-kocsmát látom, ahová kihajtott gallérral rumozni jár az ifjúságom. 1965–66