És végül
| Elúszott aztán az utolsó tutaj is. Utána, |
| mint egy vesztét-érző óriáshal, ide-oda |
| csapkodott a folyó kiálló uszonyaival. Még a |
| sziklák közt el sem ült a
tutajos éneke, amikor |
| lezuhantak a nyaktilók. A folyó eltűnt a kanyarban, |
| mint egy vonat. Vitte a belé dobált virágokat. A gát |
| mögött, új fejet
növesztve, mint egy vérengző csuka |
| jött a víz. Megfordult s újra jött. Fordult és |
| támadt, s újra támadt, hogy döngött belé a gát. |
| Aztán kidöglött,
fölfordult |
| hassal nyúlt el a szelíd napsütésben. Mi meg |
|
|