Doina

Aki szeret s kikiáltja, juttasd, Uram, szégyenfára. Görbüljön meg minden útja, holtában se legyen nyugta, lidérc legyen, hazajáró, túlvilági útonálló. Csak énnekem kegyelmezz meg, mert én szívemből szeretek, oldozz föl, ha föl tudsz engem, mert nem bírom a szívemben, kiáltsam ki, ha nem másnak, hát az erdei tisztásnak, a tisztáson a forrásnak, tudják meg a tengerek, milyen nagyon szeretek, s hadd tudja meg az a lány, aki vízért odajár.