Hajnali intermezzó

Hajnal volt, jaj, csoda-hajnal: fönn a hold, lenn a föld, középen a hajnalcsillag tündökölt. – Ha akarnád, fűzfa lennék, mindig itt a parton állnék. – Akarom, csak most ne menj el. – Jaj, ki az ott: – Csak egy árnyék. – Ha akarnád, folyó lennék. – Gát lennék, hogy ne mehess el. – Fűzfa leszek, folyó leszek, csak most, csak most még eressz el. – Nem lát senki, csak a hold lát, meg az az egy árva csillag. – Jaj, a hold, a holdtól félek. – Ne félj tőle, mindjárt itthagy. – De ne hagyjon, jaj, ne hagyjon, ne hagyjon a hold el engem, fűzfád leszek, folyód leszek, csak most, most eressz el engem. – Fűzfám vagy már, folyóm vagy már, partod vagyok, őrző gátad, ne félj, ne félj, csak egy árnyék, a virágok még nem látnak. – Ne félj, ne félj, csak a harmat. – Takard el a teleholdat.