Szonett a cigánylányhoz

Feküdj a gyepre, barna angyal, leterítem a köpenyem, hogy föl ne fázz s hogy ne maradjon a fű nyoma a térdemen. Vakítson bőröd éjszakája s az a két sötét telehold, fújtatók tüzes táncát járja tenyeremben a tomporod. Gyere, gyere, fekete gyöngyöm, piramist hordok csupa gyöngyből… Nézd, elázik a köpenyem. Feküdj mellém, fáraó lánya, azt a kendőt meg, devla bánja, már holnap reggel megveszem.