Egy tizenhat éves fiú halálára
| Sírhatunk több ezer év előtti állapotunkba |
| visszahullva, ruhánkat megszaggatva; |
| üvölthetünk a fájdalomtól, mint a vadak, |
| szűkölhetünk, vinnyoghatunk, mint a vadak, pedig |
| a világot el tudnók pusztítani, nagyképűségünkben, |
| józanul, emberi formánk birtokában, |
| a világot el tudnók pusztítani. |
| Motyoghatjuk, ha már zokogni sincs erőnk, |
| a könnyeit maszatoló magára-maradt gyermek |
| tehetetlenségével hajtogathatjuk nagyképű |
| szavainkat, hogy a világot el tudnók, a világot |
| egyetlen gombnyomással el tudnók pusztítani, |
| de azt, akinek vérét gennyé rohasztja, |
| akinek vérét gennyé rohasztotta a rák … |
| Miféle törvény? Miféle törvény? |
|
| Pára futja el a mikroszkópokat. |
|
|
|