Füst
Füst jelzi már messziről, az emberlakta |
helyet Prométheusz törvénybe ütköző tette óta. |
Mióta melegszik, süt-főz, föléget, fölperzsel |
s elhamvaszt a föld lakója, mióta füstöl |
|
Esti tüzek könnyű-kék füstje, |
dúlások, máglyák, krematóriumok füstje |
pácolta – otthonossá? – fölöttünk a napot-, |
holdat-, csillagokat-tartó boltozatot. |
|
Cigarettázva ülök a dombon, a völgyből most |
áttetsző vacsorafüst ágaskodik |
a majdnem-vízszintes napsugarak fölé; |
de íz- és illat-emlékezetemet agyvelők |
elviselhetetlen füstje ingerli. |
|
|
|