Végül
Aztán elönt mindent az óceán. |
Még hallom, amint egy régi szürkület |
homályából nevemen szólít Édesanyám, |
míg keze közül a lámpa vaksi kis pillangója |
nekiröppen a kicsi ház ablakának. |
Aztán elönt mindent az óceán, |
Napot és Holdat és csodálatos testű |
hajókat ringatva hullámain. |
Csak egy árva vadkörte integet még utánam |
ebből a parttalanná vált világból. |
|
|
|