Déli árnyék
| Dél van. Az árnyam csak egy lépés |
| s olyan áttetsző, mint egy régi, |
| gyermekkorból felötlő emlék; |
|
| Ez lennék, ez a törpe árnyék? |
| Megfordulok egy pillanatra, |
| verejtékező homlokkal nézek |
|
| Érzem az időt, tapinthatóan, |
| mi eddig előttem járt, mostantól |
|
| mögém kerül és nő sötéten |
| bölcsőmig visszavékonyodva, |
| s már nem is énrám emlékeztet, |
|
|
|