Kakukk és kuvik

Kakukkolva kísért az alkony
végig a füzes folyóparton:
kakukk, kakukk, kakukk.
Mint a staféták, egymást váltva,
adtak engemet szájról szájra:
kakukk-kakukk-kakukk.
Rigótojás-kék szeplős éggel,
vállamon jó harminchat évvel,
kakukk, kakukk, kakukk.
Kihűlt tűzhelyek holtüszkéből
tűz villant minden erdőszélről;
kakukk, kakukk, kakukk.
Nikotin marta nyelvem perzselt
szalonnabőr-ízzel bizsergett;
kakukk, kakukk, kakukk.
Mély kútba hullt az alkony, már csak
bennem visszhangzik a madárhang:
kakukk, kakukk, kakukk.
Megyek a hold meszelte csöndben,
de más staféta jár előttem!
Kuvik, kuvik, kuvik.
 

1965

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]