Kakukk és kuvik
Kakukkolva kísért az alkony |
végig a füzes folyóparton: |
|
Mint a staféták, egymást váltva, |
adtak engemet szájról szájra: |
|
Rigótojás-kék szeplős éggel, |
vállamon jó harminchat évvel, |
|
Kihűlt tűzhelyek holtüszkéből |
tűz villant minden erdőszélről; |
|
Nikotin marta nyelvem perzselt |
szalonnabőr-ízzel bizsergett; |
|
Mély kútba hullt az alkony, már csak |
bennem visszhangzik a madárhang: |
|
Megyek a hold meszelte csöndben, |
de más staféta jár előttem! |
|
|
|