Tűnődve áll a férfi

Forró galambvért hullat harmat helyett a hajnal; sunyít a fény a dombon, az akác összerezzen. Mezítláb megy a gyermek az ösvény még didergő, lúdbőröző porában, vérző sarkától szeplős lesz a behajló fűszál – Az ösvény még a régi, és vércseppektől rozsdás fűszálak hajlanak be; Jézus-vére-fű – mondják. Tűnődve áll a férfi, szeme az ösvényt szántja, bizonytalanul kérdi: az én vérem, vagy mégis a Megváltó vére volt? 1964