Tűz és kasza
| Elnéztem én sokszor a kaszám: |
| a vadkörtefa ágára akasztva |
| lógott, és lobogó tüzem magasba |
| kapó lángja játszott a vasán. |
|
| Fáradtan feküdtem; izmaim, |
| mint körülöttem a lekaszált rendek, |
| szinte testemről leváltan hevertek: |
| zsibbasztott több hetes kasza-kín. |
|
| Fülelgetett a nyáresti csönd: |
| róka osont, bagoly huhogott, békák |
| brekegtek, s kaszástűz-fényű planéták |
| ragyogtak hidegen odafönt. |
|
| Úgy éreztem, mintha egymagam |
| volnék a földön, a végtelen éjben, |
| és tüzem volna az egyetlen fényjel |
| ezen a fűszagú csillagon. |
|
|
|