Fehér sirálypár…
Fehér sirálypár röppent a mélykék |
esti égre, szárny szárny mellett, hogy |
szinte egynek véltem. De szétnyíltak |
odafönt, s kettős rakétarózsaként hulltak |
Egy pillanat volt az egész, egy villanás, |
És évek óta magam előtt látom azt a |
finom, kétfelé hajló fehér vonalkát, |
melyet az a sirálypár rajzolt a mélykék |
|
|
|