Kroki
Moccant a tenger s az ég. Egymásba csukódott |
szemhéjaik kicsit megnyíltak, s a résen |
álomtól fátyolosan és kábán pillantott ki a nap. |
Erre várt mindenki a parton, dideregve a hajnali szélben. |
S ezért a pár percért, mert hagyta magát meglesni, |
egész délelőtt kedvére simogathatta a majdnem |
s kénytelen-kelletlen, mert nincsen rózsa tövis nélkül, |
a kevésbé gyönyörű napozók pocakját. |
|
|
|