Tűnődő vén juharfa

Tűnődő vén juharfa tanítgat bölcsességre: szemfedőt sző a napra, gonddal, hogy meg ne sértse, s int a homálynak halkan: készülődhet az alkony; és a gyanútlan hajnal jöttére földig-hajlón sugárzik, lombja bókol, néhány sajnálkozó szót mormol a halott holdról, ki nemrég rajta úr volt, s egy-két levelet ráz a megfojtott éjszakára. 1965