Mióta élek…

Mióta élek, panaszok rengetegében járok, sárgult siránkozások vastag avarán taposok. Évezredes a holt avar, rálépek kíméletlen, de a most hulló fölkavar, s a lábam visszaretten, még akkor is, ha semmiség: kis galagonya, nyír, som; fölfognám mindnek levelét: az én erdőm ne sírjon. 1965