Jó volna…
|
Magdinak
| Jó volna most egy szénaboglya |
| karjába dőlni, úgy, mint régen, |
| amikor apám megvert, és sírni, |
| kisírni
magam lágy ölében. |
|
| Vegyülnének hajamba
zörgő, |
| rakoncátlan, tört szénaszálak, |
| a forró könnyeim a boglya |
| ezer ujja közt szétfolynának. |
|
| És sírástól
fáradt, zokogás rázta, |
| már szinte halni való testtel |
| elaludni a boglya
karján, |
| aludni, míg leszáll az este. |
|
|
|