Zápor

Villámok tört szárnya verdesi ablakom. Kopog a zápor. Hallgatom. Szénaillat és lóveríték, Párálló ujjasok szaga; mint egy hajó, elindul vélem ez a modernnek mondható szoba. Ringat a zápor. Ködbe süllyed aztán az emlék föl-fölvetődő partja. Nyerít egy csikó, majd ráomlik lassan a fölázott falú pajta. 1962