Gyermekkor
| Hóharmaton mezítláb jártam, |
| ólmos esőben bőrig áztam; |
| éjjel az erdőn, félelmemben, |
| hol sírtam, hol meg énekeltem. |
|
| S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék –, |
| mintha egy tisztás szélén mennék |
| fütyörészve, hol alkonyatkor |
| őzek ittak ezüst patakból. |
|
|
|