Nagyküküllő

Nagy a világ! S a földgömbre, milyen igazságtalanság, kis folyónkat, a Nagyküküllőt, bizony, reá sem rajzolták. Pedig tudjátok meg: szép szelíd hegyek öléből, jószagú fenyők tövéből fakad, és úgy foly, akárcsak egy Neruda-verssor: szabadon, s mégis mértéket tartva. Igaz, hajók nem úsznak rajta, csak jó komáim, a virtuskodó székely legények úsztatják benne lovaikat. De lejjebb a kendervető-fáták dojnákat tudnak róla. S a vén fűzfák lehajló ágaiba fogózva vízszagú nyári éjszakákon, mikor csak a csillagok látják, benne visongnak, lubickolnak a kényes-testű szász leánykák. S a földgömbre – hát nem igazságtalanság? – kis folyónkat, a Nagyküküllőt, még csak reá sem rajzolták. Három kicsi, dolgos nép sorsát egybe mossa, s mire észrevennétek, kisebb testvérét kézenfogva, beletáncolja magát – a Marosba. 1956