Vidéki békevers

Itt járt a háború! Romokat nem hagyott, csak elvitte a lovakat meg a zabot. Itt járt a háború! Hámot, szekeret rekvirált, és elvitte a férfiak javát. Dalolva mentek, mint akik a háborút nagyon szeretik. Bokréta volt a puskacsőben, sírtak az asszonyok, és pram-pa-pam, de szépen peregtek a dobok. Itt járt a háború! Fekete pántlikás vőfély kopogtatott, nyomában jött a gyász. És hiába fohászkodott, vasárnaponként a kegyes éghez, a jó öreg tiszteletes: a sok ló és szekér nem talált már haza, és nem a férfiak java. A puskacsőben hervadt bokréta-szuronyok; a legtöbbjükre – mondják – hant is alig jutott. Itt járt a háború! – Mankóval jött a béke, és csöndesen leült a házak küszöbére. Elsajnálták a lovakat. Elsiratták a holtakat. A bénák beletörődtek, hogy most már így kell élni; a gyerekből, mert kellett, korábban válott férfi. Itt járt a háború! Romokat nem hagyott, csak elvitte a lovakat meg a zabot… Itt járt a háború! Itt járt, még mindig itt van: anyák, anyókák viselik életfogytiglan. 1960