Megrozzant az öreg malom…

Megrozzant az öreg malom, lassan a víz ellopkodja: elúszik a Nagyküküllőn első csókom szemtanúja. Viszi a víz a vén malmot, az a lány is már rég asszony, engemet is másnak kell majd, más asszony kell elsirasson. Korhadóban a malomláb, melynél annyit várakozott fehér lovam, kit azóta rég megettek a farkasok. De más, de más, de más minden! A víz is más medret ásott. De a csókom megőrizték, őrzik szelíd csobbanások. 1958