Bíbornokok és Japánok
| Egy régebbi versemben megírtam, hogy életemben háromszor történt |
| velem olyasmi, amit sehogyan sem tudok megmagyarázni, legföljebb |
| kerülgethetem, mint macska a forró kását. |
| Nemrég jutott eszembe a negyedik csodálatos esemény, |
| egy kicsit kevésbé megmagyarázhatatlan, de mégis |
| eléggé különös. Anyámnak voltak megérzései, valami olyan tulajdonsága, |
| akár a vándormadarak tájékozódási ösztöne. Csak késő öregségében |
| enyészett el ez a képessége, mikor már nem érdekelte más, |
| csak fiatalkori emlékei. De a történtek idején |
| még ifjú asszony volt, én pedig a kamaszkor küszöbén |
| álló fiú. Apám előfizetett a Pesti Hírlap |
| nevű újságra, mely vasárnaponként gazdag, színes borítólappal ékeskedő |
| melléklettel kedveskedett olvasóinak, |
| de a húszas évek vége felé a hétköznapi számokhoz is |
| vékonyabb, mintegy hat oldalas, egy színben nyomott |
| képes mellékletet csatolt. Egy napon |
| anyám futólag rápillantott a melléklet |
| első oldalára, melynek teljes szélességében egy |
| vízszintesen elhelyezett kép volt látható, helyileg az újságok |
| tárcarovatához hasonlóan. Anyám nem olvasta el |
| a kép alá írt szöveget, csak a hosszú, földig érő köntöst |
| (valójában reverendát) viselő alakok sorát látta, |
| a középsőt tiszta fehérbe, a többieket sötétebb színbe öltözötten. |
| „Nini, japánok!” – mondta anyám, mire én aki jobban szemügyre |
| vettem a képet, kacagni kezdtem: „Dehogy japánok! |
| A római pápa és a bíbornokok!” Anyám is tüzetesebben |
| megszemlélte a felvételt, elolvasta a kép szövegét, és ő is jót nevetett |
| a saját mulatságos tévedésén. Másnap azonban |
| én vettem ki elsőnek az újságból a képes mellékletet, |
| és elsápadtam a megdöbbenéstől, mert az első oldalon, |
| pontosan azon a helyen, ahol egy nappal előbb |
| a pápát láthattuk a bíbornokoktól körbevéve, |
| valóban valami japán küldöttséget vagy színtársulatot |
| pillantottam meg, a papi talárhoz némileg hasonló, |
| földig érő, bő kimonókban. Ugyan hogy is |
| láthatta meg anyám már tegnap délelőtt a mai |
| újságot? Nagy kár, hogy nem a holnapi számot |
| olvasta egy nappal előbb, hiszen ha előre megtudjuk |
| a másnapi lóversenyek eredményét, még van időnk Pestre utazni |
| és komoly vagyont nyerni. De úgy hallottam, még a legkiválóbb jósok |
| jövőt megérző képessége sem terjedt ki soha a totó- és lottó- |
| eredményekre, vagy mondjuk, a tőzsdei értékpapírok árfolyamának |
| változásaira. És ez bizonyára igaz lehet, |
| hisz máskülönben bolondok lettek volna, |
| ha lemondanak a meggazdagodás e könnyű, |
| kényelmes lehetőségéről. Azt is hallottam vagy olvastam valahol, |
| hogy a század elején a lélekbúvároknak |
| sok gondot okozott egy idős, analfabéta parasztasszony, |
| aki negyven fokos lázban, önkívületben |
| Homérosz hexametereit kezdte skandálni |
| görög nyelven. Végül kiderítették, |
| hogy a néni kosztosdiákokat tartott hajdanán, |
| és az ő hangos biflázásuk rögzítette a szöveget |
| az asszony emlékezetének legmélyén vagy legszélső peremén, |
| mivel gyógyulása után megint egy árva görög szót sem |
| ismert többé, sőt az Iliász és az Odüsszeia |
| létezéséről sem volt tudomása. Anyám is talán |
| hallott valamit félfüllel a rádió hírei között |
| a hazánkba érkezett japán küldöttségről (vagy színtársulatról), |
| de nem figyelt oda, csupán a kép távoli, |
| látszólagos hasonlósága hozta felszínre ezt az öntudatlan |
| emléket. Mindegy. Akkor is különös, hogy a képek |
| a mellékletnek pontosan ugyanazon a helyén voltak láthatók |
| mindkét napon. Olvasóim egyik-másika lefitymálhatja versemet, |
| mondván, hogy réges-régi, érdektelen ügyekkel |
| traktálom a közönséget. De magam akkor is vallom, |
| hogy inkább vagyok az érdektelenségben rejlő szépségnek, |
| semmint a szépség érdektelenségének |
|
|