Egy mutatványos feljegyzéseiből
Shakespeare: XIX. Henrik
Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné, |
|
| Felség, a franc föld künyső parlatán |
| elült a hadvasak zadorlata. |
| Bék ül hevély-csornáló Mars helyén; |
| s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát, |
| pohontyot vesztő nyögsanyarta nép |
| tallót subál, polyhót vet parlagon, |
| s ha pönty aszalva, surboly ha beért, |
| újpénz fejében vesterát lakik, |
| zengő pakád szavára jár hokornyást, |
| s dibározik Bonárdus innepén. |
| A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót, |
| s hétért kitesz, még morcolánkodik, |
| Richárdot fölcihellve ellened, |
| enhorjodat, míg téged elsümérel, |
| pihál; de csak kurtán s fonátosan. |
| Mert hosszú nótát a cölöpmadár |
| – hajósok tartják – ritka nap pityog. |
|
| Csitándiságomat csotválja még |
| e purhonya, ez a pöhös nyagóc! |
| S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak! |
|
| Cáp cselkesiddel sunnyog és butog |
|
| A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha! |
| Szotykon vatyorgó páhás veckelem! |
| Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin |
| enhorja ellen ily pórén pocáz! |
| Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke, |
| folyánk cihó duzzon rút harpocsán! |
| Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma, |
| hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád! |
| Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők, |
| miknek nedén a ded földemhedett! |
| Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb, |
| még torzs pöhöndiek között se, mint |
| e csép, ki szétmandangolá a hont! |
|
|
|
|
Egy szállóige születése
| Fegyvert s vitézt éneklek, vitéz Z. Aladár alezredest, |
| aki kardcsörtetve vonult be hajdan a helyi lap szerkesztőségébe, |
| elégtételt követelve a neje becsületén esett |
| hallatlan sérelemért. Természetesen, meg is kapta a megfelelő |
| elégtételt, de ne vágjunk a dolgok elébe, |
| haladjunk sorjában, ahogy az epikus költészet |
| törvényei megkövetelik. Hiszen a trójai háború történetét sem |
| kezdte világtalan pályatársam annak idején |
| a város elestével. Elbizakodottsággal vádolhatnának, hogyha szerény személyem |
| jobban akarná tudni nála a dolgok rendjét, |
| az események egymásutánját. Kezdjük tehát |
| a seregszemlével vagy inkább seregszámlával, |
| ami szebb és patinásabb szó. Kezdjük a seregszámlával |
| még akkor is, ha ez esetben a számlát, |
| úgy értem, a becsület kontóját, a hadsereg |
| egyetlen tisztje nyújtotta is be a megriadt és bocsánatért esedező, |
| hebehurgya báli tudósítónak, a lap újonnan alkalmazott |
| fiatal munkatársának. Történetesen |
| az Egri Római Katolikus Nőegylet abban az esztendőben is |
| megrendezte, mint minden évben, a szokásos |
| farsangi, jelmezes táncmulatságot a Korona szálló összes termeiben, |
| ahol jelen volt e költemény szerzője is. |
| A végzetes hibát elkövető fiatal hírlapíró |
| feladata volt, hogy az álarcosbálon résztvevő |
| hölgyek névsorát följegyezze, s zárójelben jelmezüket is megjelölje |
| eféleképpen: Andrássy Muni (pierrette),
|
|
Benyó Baby (kéményseprő), Bogma Lucy (fantázia-kosztüm), és a többi. |
| Közeledett vitéz Z. Aladárné is férje kíséretében, |
| s a fiatal és tapasztalatlan báli tudósító, akit már |
| messziről is erősen vonzott a kavargó bálterem, |
| a kölnivíztől és az ifjú női testek illatától |
| párolgó dzsungel, ahol úgy szoktuk átkarolni |
| a lányok karcsú derekát, mint kanmajmok a fiatal fák |
| hajlékony törzsét, ime kövérkés, |
| középkorú hölgyet látott fehér madártollakkal díszített |
| álöltözetben közeledni, s mialatt a kövérkés termetet |
| és a fehér tollakat szemlélte, figyelmen kívül hagyta, |
| hogy a tiszteletre méltó hölgy oldalán piros pecséttel ékes |
| táskát visel. Futólagos benyomásai alapján, |
| megbocsáthatatlan felületességgel ezt jegyezte föl a hevenyészett |
| névsorba: vitéz Z. (teljes név) Aladárné (liba). S az áldatlan névsor |
| ekképp jelent meg a helyi hírharsona |
| legközelebbi számában. Ekkor következett |
| a versem elején említett, kardcsörtető |
| szerkesztőségi látogatás, és a látogatást követő napon az újság a következőképp |
| szolgáltatott elégtételt föltűnő helyen |
| és kiemelt szedéssel: Az Egri Római Katolikus Nőegylet
|
| farsangi jelmezbáljáról közölt tudósításunkba |
| sajnálatos hiba csúszott. Ezúton tájékoztatjuk |
| lapunk olvasóit, hogy vitéz Z. (teljes név) Aladárné |
| az említett alkalommal nem liba, hanem ízléses |
|
postagalamb volt. Városszerte hatalmas derültséget |
| keltett az eset, azonban erről vitéz Z. Aladár, a kövérkés, de ízléses |
| postagalamb férje és három kövérkés leány atyja |
| aligha szerzett tudomást. Úgy emlékszem, nemsokára |
| egy másik város gyalogezredének helyőrségébe |
| vezényelték. Így hát nemigen tudhatta meg, |
| hogy szülővárosom szólásmondás-készlete |
| a botrány óta új szállóigével gyarapodott. |
| Szokásossá vált, hogy ha a társaságban valaki |
| tévesen mondott valamit, s szükségesnek találta |
| szavait utólag helyesbíteni, |
| a társaság egy másik tagja rövid szünet után megjegyezte: |
| „Nem liba! Ízléses postagalamb.” Mikor tíz évi távollét után |
| hazalátogattam, és a régi ismerősök kellemes, |
| meghitt körében ültem, egy kiigazított nyelvbotlás után |
| újból hallottam a már-már elfelejtett szállóigét, |
| amely újra eszembe idézte a kardcsörtető alezredest |
| s családja kövérkés hölgytagjait. |
| Azóta újabb huszonöt esztendő telt el. Már csak kevesen élnek |
| a régiek közül. Ugyan akadnak-e közöttük, |
| akik még mindig mondogatják megfelelő alkalommal: |
| „Nem liba! Ízléses postagalamb.” |
|
A nudisták bejövetele
| Nem is voltak igazi nudisták, csak meztelenül fürdő skandinávok… |
| Vagyis szót sem érdemelne az egész ügy, ha nem a világ legerényesebb |
| strandfürdője lett volna a színhely, szülővárosom fürdője, az egri strand! |
| Mily nehezen, mennyi vita és kompromisszum árán |
| jött létre annak idején az akkor még szerény, vidéki fürdő! |
| Hisz még a harmincas évek elején is külön-külön uszodába |
| jártak a férfiak és a nők, csak hogy véletlenül |
| rá ne jöjjön a lakosság, hogy a természet nem egészen |
| egyformának alkotta a két nemet. Nem is értem, |
| hogyan születhettek a házasságokból gyermekek, |
| hogyan jött rá a férj és feleség, mit is kell tenniük, |
| ennyi titkolózás, képmutatás és álszemérem ellenére! |
| A közigazgatás vezetői fürdővárossá akarták fejleszteni |
| szülővárosomat, ahonnan a gyáripart és nagykereskedelmet |
| jóelőre száműzte a bölcs, főpapi előrelátás, |
| amely megakadályozta, hogy vasúti fővonal |
| érinthesse a várost: essen csak ki a kárhozatos |
| fejlődésből és forgalomból. Most ugyanez a kenetes bölcsesség |
| kapálózott kézzel-lábbal a férfi és a női nem |
| együttfürdése ellen. Végül, 1933 nyarán, |
| hosszú harcok után mégiscsak megnyitotta kapuját |
| a strandfürdő, az egyetlen e hazában, |
| ahol a férfiak nem viselhettek úszónadrágot, csakis |
| teljes fürdődresszt, mint a nők; az úszómesterek pedig |
| cirkáltak egész napon át, és figyelmeztették a vakmerőket, |
| akik felváltva csúsztatták le jobb, majd bal vállpántjukat, |
| s próbáltak szőrös vagy sima mellkasukra fölszedni némi |
| napbarnította színt. „Tessék fölhúzni a vállpántokat!” |
| hangzott hol ott, hol itt, úgyhogy idegen nyaralók |
| nem is látogatták a fürdőt, mert országszerte elterjedt a híre, |
| hogy Egerben csupán keménykalapban és szalonkabátban |
| szabad az úszómedencében megmerülni. |
| A nyolcvannégy éves Rotschild néni volt az egyetlen kivétel, |
| aki csak ősszel járt a strandra, amely ilyenkor szinte már üres volt, |
| és nem cirkáltak már az úszómesterek, |
| bár a pénztár még nyitva tartott. A néni |
| régimódi, bő, fekete fürdőruhája |
| jó pár liter vizet magába szívott, |
| s gazdája, a híg elemből kilépve, didergett |
| a szeptembervégi napsütésben, |
| s miután letelepedett egy padra a medence mellett, |
| dresszét letolta köldökig, s mezítelen |
| felsőtesttel szárítkozott. Ma már elmondható, |
| hogy Rotschild néni a monokini-divatnak korai |
| előfutára volt, bár bizonyos, hogy nem ismerte ezt a szót, |
| ahogy mi sem ismertük akkor. Meglepő, |
| hogy az öreg, kövér Rotschild néni túl szabados viselkedésén |
| éppen a fiatal lányok háborodtak föl leginkább. |
| Talán azért, mivel nekik lett volna mit mutogatni, |
| de nem mutogathatták. Ami engem illet, |
| sohasem mertem Rotschild néni csupasz idomait |
| közelebbről szemügyre venni. Nem megbotránkozásból, |
| inkább az attól való félelemből, amit látni fogok. |
| Számomra az ő emléke egy messziről fehérlő |
| hájas hát foltja maradt. Történt azonban egyszer, |
| hogy skandináv túristák érkeztek városunkba, átutazóban. |
| Hírük nem előzte meg őket. Futtában megnézték a várost, |
| majd alkonyattájt elindultak a strand felé, lemosni az út porát. |
| Anyaszült meztelenül jöttek elő a kabinból, |
| mint hazájukban szokásos. Dehogyis akartak botrányt kavarni. |
| Nem is volt botrány voltaképpen, mert a fürdőzők s úszómesterek |
| egyaránt hazamentek, csak két-három elkésett |
| látogató csavarta ki vizes fürdőruháját, megállva |
| a medence kőszegélyén. Mint később állították, |
| nem hittek a saját szemüknek, megpillantva a szürkületben |
| a meztelen alakokat. Azt képzelték, érzékcsalódás |
| áldozatai lettek, avagy talán a délibáb |
| Egerbe költözött a Hortobágyról. Mikor pedig rá kellett jönniük, |
| hogy nem káprázik a szemük, lóhalálában elhagyták a fürdőt. |
| Másnapra hűlt helyük volt a pucér idegeneknek, |
| mint lázálom fantomjai éltek tovább a szemtanúk képzeletében. |
| Sokan nem is hitték a hírt, amely utóbb, |
| mint fojtott tűz, lassan, lappangva mégiscsak terjedni kezdett, |
| mert csupaszok közt cinkos, aki néma, |
|
Kövérek a fürdőben
| A nap saját tüzét nem állva ődöng, |
| s a föld alatt fölgyújtja a szenet. |
| Hűsre vágyunk. De mint megannyi kőtömb, |
| oly súlyosak, oly lomhán fekszenek |
|
| a víz partján a fürdőző kövérek; |
| hanyatt hevernek, míg a rekkenő |
| nyárban, mint nagy gyümölcsök, lassan érnek, |
| és állukon sötétlő serte nő. |
|
| Mellszőrzetük sűrű, fekete bokra |
| dzsungel, melyben eltévedt hangya jár; |
| rápingálja hasukra, homlokukra |
| haragosvörös rózsáit a nyár. |
|
| Verejték tölti meg hájuk redőit |
| s alápereg, mint zsíros, sűrü könny, |
| de köldökük körül kis tóba gyűlik, |
| s a guta ül lila nyakszirtjükön. |
|
| Bukfencet vet a délibáb, s továbbszáll. |
| Fejükre százezer fehér acél- |
| sugár zuhog, mint fémes fényü nádszál. |
| Zubog a víz, s lángot vet. Itt a dél! |
|
| Kilenc angyal fényes réztrombitát fúj; |
| süket fülük mintha nem hallaná; |
| savószínű szemük a légbe bámul, |
| eszméletük mély űrbe hull alá. |
|
| Nyugodtan fekszenek, tán arra várnak, |
| hogy fölszippantja súlyukat a nap, |
| s ők könnyű fonalán egy szép sugárnak, |
| mint lomha ballonok, elszállanak. |
|
|
Nyílászáró szerkezetek
| Egy szakférfiú, holmi bakafántos |
| anyanyelvgyilkos tompa, lázbeteg |
| agyában (vesztünkre) megszületett |
| egy új műszó, az ismert, kacifántos |
|
| „nyílászáró szerkezet”. Ablak, ajtó |
| s más efféle azóta nincs, letelt |
| az idejük, s szegényedett a nyelv, |
| de mit bánja a képernyő, a sajtó! |
|
| Tőlük tanulják el az emberek, |
| s ha egyszer nyelve lesz az állatoknak, |
| a kakas nyílászárót kukorékol. |
|
| Úgy emlékszem, hogy erényöv helyett, |
| amely miatt szép asszonyok zokogtak, |
| nem mondott nyílászárót a középkor. |
|
|
A kannibál család
| állkapcsával a nagymamának, |
| családi körben, múlt vasárnap. |
| anyácskának, s pirul a jó nagy |
| sült a fogatlan nagyapónak, |
| ki benn csibukozik, s kiált: |
| „Ebédet, mert éhen halok, hej!” |
| S mit kedvetlenül rágicsált, |
| gurul a félig elszopott fej |
| kik egy padon enyelgenek, |
| s a holt szem pilláit kitépve |
| kérdezik: Szeret? Nem szeret? |
|
Ártatlan kedvtelés
| Munka után a hóhér hazamegy. |
| Pohár bor mellett, kenyérgalacsinból |
| emberkéket gyúr, cérnaszállal |
 formán megtört fogpiszkálóra, gyufaszálra. |
| Az asztal körül tömzsi kisfiúk |
| bámulják ügyes apukájukat. |
|
Egy mutatványos feljegyzéseiből
| Arcunkat liszttel, festékkel bekenjük, |
| a fűrészporban bukfencet vetünk, |
| hagyjuk, hogy más szégyenkezzék helyettünk, |
| és piruettezünk, komédiázunk, |
| az ingatag egyensúlyt, aminek |
| fanyar megalkuvás az ára. |
|
| Lefolyik, mint színpadon a cselekmény, |
| lefolyik, mint a türelmi idő, |
| lefolyik, mint az esti tárgyalás, |
| lefolyik, mint a hajnali kivégzés, |
| lefolyik, mint esővíz a falon, |
| lefolyik, mint vak tükrön a köpés. |
|
|
|