Egy házasságkötés előzményei
| 1971 decemberének elején, éppen ama napnak reggelére virradva, |
| mikor házasságkötési szándékunk előzetes bejelentése végett |
| föl kellett volna keresnem, jövendőbeli hitvesemmel együtt, az illetékes |
| kerületi előljáróság anyakönyvi hivatalát, félelmes és megszégyenítő |
| álmot láttam. Azt álmodtam ugyanis, hogy mind a ketten, |
| immár közvetlenül a házasság megkötése céljából, |
| ott állunk egy rokonszenves megjelenésű, egyúttal tiszteletet parancsoló |
| magatartású hölgy előtt, aki kettőnk életét |
| a sírig összekötni hivatott, és éppen jegygyűrűinket |
| kéri tőlem. Talán azért, hogy jobb kezünk gyűrűsujjára húzza, |
| avagy azért, hogy én húzzam fel a magam és leendő hitvesem ujjára, |
| annak rendje-módja szerint. (A cizellált aranygyűrűket |
| jó előre megvettem már valóban, de frigyünk megkötése előtt |
| nem szándékoztunk gyűrűt viselni. Nyomós okunk |
| volt erre, de nem akarok túl messzire |
| elkalandozni a tárgytól). A kellemes megjelenésű |
| és egyben tiszteletre méltó anyakönyvvezetőnőnek |
| kezébe is adtam álmomban a csillogó karikákat, |
| de ő, megvetéssel vegyes fölháborodással arcán, |
| az asztalra dobta mindkettőt, és haragosan kiáltott fel: |
| „De hiszen ezek ebgyűrűk!” Én pedig, aki azt se tudtam eddig, mi fán |
| terem az ebgyűrű, nyirkos testtel, lázasan, köhögési rohamtól fuldokolva |
| riadtam fel álmomból. Csupán ennek köszönhető, |
| hogy nem süllyedtem azonnal az anyakönyvi hivatal padlózata alá |
| szégyenemben. Ehelyett megkerestem a hőmérőt, |
| és lázat mértem, majd telefonáltam jövendőbelimnek, |
| aki azt felelte, hogy akkor egyedül teszi meg |
| a szükséges bejelentést, de előbb eljön irataimért. |
| Nem egyedül érkezett. Ugyanis leendő vejem |
| lovagiasan felajánlotta, hogy elkíséri helyettem |
| a hivatalos útra anyósát, akiről senki se hitte volna, |
| fiatalos, sőt szinte leányos külseje miatt, |
| hogy férjes asszony-lánya van. |
| Visszatérve elmondták, hogy az anyakönyvvezető |
| valóban nő, ahogy megálmodtam, s nem holmi tekintélyes férfiú. |
| Miután helyet foglaltak asztalával szemközt, |
| aprólékos gonddal tanulmányozta jövendőbelim személyi |
| igazolványát, azután az enyémet, benne az én ötvenegy éves koromban készült |
| fényképemet, a képen látható, őszülő, kopaszodó, már öregedni kezdő |
| férfiarcot, majd a vele szemben ülő, huszonöt éves, |
| dús fekete hajú fiatalembert, s leleplezően állapította meg: |
| „Csakhogy ez nem maga ám!” – „Jövetelünkkor |
| megmondtam, hogy a vőm,” – felelte rá leendő feleségem. |
| „Tehát leendő férjének első házasságából való fia?” – „Dehogyis! |
| A lányom férje.” – „Akkor miért mondja, hogy a veje?” |
| – kérdezte, hangjában némi rendreutasító árnyalattal |
| az anyakönyvvezető hölgy. Majd kissé összevonta kecses szemöldökét, |
| s ekképp folytatta: „És miért nem szerepel a lánya |
| a személyi igazolványában?” – „Mondtam, |
| hogy férjnél van, de különben is, jóval elmúlt tizenhat éves,” |
| – replikázott jegyesem, aki nem aznap jött le a falvédőről. |
| Ezek után mindkettőnk válóperi végzését |
| kérte a hölgy, előző házasságunk felbontásáról. |
| Miután minden iratot áttanulmányozott, megállapodtak a házasságkötés |
| napját illetőleg. Addigra meggyógyultam, s nem volt már semmi akadálya, |
| hogy személyesen jelenjek meg az ünnepélyes alkalomból. |
| Közvetlenül a szertartás előtt, megkérdezte az anyakönyvvezetőnő |
| egyik munkatársa, vajon a Lohengrin nászindulójának, avagy |
| Johann Sebastian Bach D-moll toccatájának és fúgájának hangjainál |
| kívánunk-e bevonulni a terembe. Mi az utóbbit választottuk. |
| Én L. Lászlót, kiváló pályatársamat kértem föl tanúmnak; |
| verseit és fordításait talán nem olvasta az anyakönyvvezető hölgy, |
| de már az első pillanatban fölismerte benne |
| a Magyar Televízió akkori népszerű műsorszámának, |
| a Kicsoda-micsoda? elnevezésű vetélkedőnek |
| zsüritagját, és élénk érdeklődésről tanúskodó |
| kérdéseket intézett hozzá. Feleségem tanúját, |
| a szintén kiváló S. Gyulát, a neves festőművészt figyelemre se méltatta, |
| mivel ő nemigen szokott a televízióban szerepelni. |
| Ha ezt előre tudjuk, második tanúnak |
| talán a daliás, hódító megjelenésű R. Ádámot |
| kértük volna fel, akit zsürielnök korában |
| szerelmes levelekkel halmoztak el ismeretlen nők, |
| úgyhogy végül a szépnem túlságosan heves ostroma miatt |
| lemondott tisztségéről. Szóval, úgy járt, |
| mint Brigitte Bardot, a csodaszép filmcsillag, |
| akit tengerparti villájának rácskerítésén át |
| ismeretlen emberek tömege bámult, mialatt bikiniben napfürdőzött a gyepen, |
| sőt fényképfelvételeket is készítettek róla orvul, |
| ha vakító fehér, gyönyörű popsiját |
| igyekezett hason fekve hozzábarnítani |
| nem kevésbé csábos, napsütötte testrészeihez. |
| Úgy tudom, Brigitte Bardot végül is magas kőfalat |
| építtetett a rácskerítés helyébe, s így megszabadult a kíváncsiak |
| tolakodásától. Sajnos, a televízió képernyőjét |
| nem lehetséges magas kőfallal övezni, |
| pedig bizony sokszor nem ártana. Hogyha azonban |
| a daliás R. Ádámot kértük volna föl feleségem tanújának, |
| ma nem ékesítené nagyobbik szobánk legszembetűnőbb falfelületét |
|
A szabadító angyal címet viselő festmény, |
| festőművész tanúnk nászajándéka, szerény otthonunk |
| legfőbb ékessége. Különben már L. László személye is eléggé elvonta |
| az érdeklődő hölgy figyelmét házasságkötésünkről, |
| úgyhogy attól tartok, ha még R. Ádám is jelen van, |
| izgalmában nem velem, hanem valamelyik tanúval |
| eskette volna össze menyasszonyomat. S ez esetben |
| a bigámia bűncselekménye követtetett volna el, |
| lévén mindkét tanú nős. Nem tudom, |
| hogyan másztunk volna ki akkor a csávából. Azért is írtam meg kivált |
| ezt az egyébként nem valami meglepő |
| történetet, mivel az anyakönyvvezető hölgy |
| szinte szakasztott mása volt annak a másiknak, aki kínos lázálmomban |
| megjelent előttem. De gyűrűink egyáltalán nem érdekelték, |
| nem kérte el tőlem, nem húzta fel ujjunkra azokat, |
| sőt még csak meg sem tekintette, így hát, sajnos, a mai napig sem |
| tudjuk bizonyosan, vajon jegygyűrűt viselünk-e, |
| vagy csak az álombeli anyakönyvvezetőnő által oly megvetően |
| visszadobott ebgyűrűket? A bizonytalanság azóta is meg-megmozdul, |
| mint lassan rágcsáló féreg, kettőnk szívében, |
| házaséletünk minden válságosabb percében, minden komolyabb |
| megpróbáltatással járó, önbizalmunkat kétségessé tevő, |
|
|