Beismerés

Mi vagyok én? Egy tagja udvarodnak. Önkéntes pojáca. A táncteremben szorongathatlak, de mind így szorongat, kihez kissé vonzódsz. Elmegy a kedvem az egésztől. Szakítsunk, arra kérlek másnap négyszemközt, de hozzám simulsz ilyenkor, s érzem, nélküled nem élet az élet: a csávából nincs kiút. Azt mondod, várjak, míg érzelmeiddel „tisztába jössz”, s higgyem el, van remény. Szád csókra nyújtod, mint aki lekvittel egy tartozást. Ó, női lelemény kifogyhatatlansága! S én hiszékeny! Még el se mentem, máris visszatértem.