Bűnjelek
Fűvel-fával kikezdesz, s még ha fűvel- |
fával kezdenél ki, de férfiakkal. |
Fiatallal s öreggel is, a bűnjel |
kacér mosolyod, mely csábít s marasztal |
mindenkit közeledben. Még a vén |
érettségi biztost is, lusta kislány, |
úgy elbájoltad annak idején, |
hogy végül átevickéltél a vizsgán. |
Ölelnélek, míg meg nem fojtanálak! |
Gonosszá tettél engem, oly gonosz vagy. |
Légy beteg, azt kívánom, nyomd az ágyat, |
míg minden hódolód megunja, s otthagy, |
és egyedül én látogassalak. |
De te egészséges vagy, mint a makk. |
|
|