Egy vezér, két mellszobor
| 1956 nyarán Homálynoky Szaniszló, dunántúli születésű pályatársam |
| különös eseményeknek volt fül- és szemtanúja. |
| Egy délután, csak úgy találomra, bekapcsolta a rádiót, |
| és legnagyobb meglepetésére népünk bölcs vezérének, |
| Mátyási Rókusnak hangját hallotta, aki éppen bejelentette, |
| hogy megrendült egészségi állapota miatt lemond minden tisztségéről, |
| és elhagyja az országot. Szaniszló később |
| arról értesült, hogy magas rangú személyek |
| érkeztek egy baráti országból, és értésére adták |
| Mátyási Rókusnak, hogy az ottani klíma |
| jobbat tenne neki, s a lehető leggyorsabban |
| magukkal is vitték hazájukba. A következő napok egyikén, |
| a könyvkiadó vállalat folyosóján, ahonnan |
| ajtók nyíltak, balra az utca, jobbra az udvar felőli helyiségekbe, |
| köztük Homálynoky Szaniszló szobájának ajtaja is, |
| de ablakok hiányában a folyosón annál nagyobb |
| sötétség uralkodott, minél tovább haladt az ember |
| – elvégre a lektor is ember –, szóval; a folyosó |
| legsötétebb végében álló, üres könyvállványon |
| Mátyási Rókusnak két, szakasztott egyforma |
| gipsz mellszobra jelent meg, amelyeket, |
| mint már fölöslegessé vált tárgyakat, eltávolítottak |
| a vállalatvezetőnek és helyettesének |
| szobájából. Úgy állt ott a két mellszobor, |
| mint valami félhomályos kirakatban. |
| Stílszerűen, hiszen a politikus, aki mintájukul szolgált, |
| maga is szeretett kirakatokat rendezni, |
| ámbár e kirakatok látványosságai nem mellszobrok, |
| hanem élet-halálra menő politikai perek |
| voltak. De visszaemlékezett dunántúli születésű pályatársam |
| egy régebbi kirakatra, helyesebben fényképkiállításra is, |
| egy másik intézménynél, még könyvtáros korából, |
| amelyik ezt a címet viselte: „Mátyási elvtárs |
| élete képekben.” A képsorozat elején |
| látható volt Mátyási Rókus, mint hároméves, |
| kissé mafla arcú, karikalábú, szalmakalapos kisfiú, |
| annyira szelíd és ártalmatlan jelenség, |
| hogy a képkiállítás egyik női szemlélője |
| nem tudta titkolni elragadtatását, és hangosan felkiáltott: |
| „Jaj! Eszem azt a kis pofáját!” Mivel Szaniszló kolléganője |
| tagjelölt volt, meg is indult ellene |
| a pártfegyelmi eljárás, Mátyási elvtárssal szembeni |
| tiszteletlenség címén. A fegyelmi bizottság, |
| tekintetbe véve az enyhítő körülményeket, |
| mindössze szóbeli megrovásra ítélte |
| a vétkest, meggondolatlan érzelemkitörése miatt. |
| Most azonban a két szakasztott egyforma mellszobor mellett |
| Szaniszlónak legalább háromszor-négyszer |
| kellett elhaladnia naponta, mert a szerkesztőségi titkárság ajtaja |
| éppen a könyvállvánnyal szemben nyílott. |
| Második útjakor Szaniszló észrevette, |
| hogy a mellszobrokat valaki orvul |
| szembeállította egymással, úgyhogy orrhegyük |
| összeért, és Mátyási Rókus Mátyási Rókussal |
| farkasszemet nézett. Szaniszlót meglepte a váratlan látvány, |
| de nem nyúlt a szobrokhoz. Azonban egy óra múlva |
| ismét dolga akadt a titkárságon, és akkorra |
| már visszafordította valaki a szobrokat |
| eredeti helyzetükbe. Homálynoky Szaniszló |
| nem tartotta magát illetékesnek a beavatkozásra. |
| Úgy vélekedett, hogy a nagy Kirakatrendező pályafutásának |
| első és második fele között túlságosan is éles |
| a cezúra. A világnézetéért sok-sok évi börtönt |
| és keserves vallatást szinte már az akasztófa |
| árnyékában is vállaló forradalmár személye nehezen volt összeegyeztethető |
| a későbbi hatalmaskodóval, a gyümölcsöt teremni nem hajlandó |
| narancs- és citromligetek urával, |
| a potenciális vetélytársakkal, a képzelt ellenséggel is |
| könyörtelenül leszámoló pártvezérrel. |
| Ezért Homálynoky Szaniszló a döntést a távoli jövendő |
| történészeire és lélekbúváraira bízta, akik majd többet fognak |
| tudni az indítóokokról, mint ő, a jelentéktelen |
| kiadóvállalati alkalmazott, akinek szíve vágya |
| volt a függetlenség, de a hatalmat |
| elutasította volna. (Igaz, soha föl sem kínálták neki.) |
| Másnapra azonban a két mellszobrot |
| megint szembefordította egymással az ismeretlen tettes, |
| valaki más pedig még ugyanazon a napon visszafordította őket. |
| Dunántúli születésű pályatársam megállapította, hogy Mátyási Rókusnak |
| eszerint az ő munkahelyén egyaránt vannak |
| ellenségei és hívei. A szoborfordítgatók valószínűleg |
| gyorsan és vigyázatlanul végezték munkájukat. (Nyilván féltek |
| a rajtaütéstől.) Úgyhogy mindkét mellszobor orrahegye |
| hamarosan kopni és töredezni kezdett, hiszen a gipsz |
| nem olyan szilárd anyag, mint a márvány. Körülbelül egy héten át |
| tartott a két párt huzakodása. Egy hétfői napon Szaniszló |
| üresen találta a könyvállványt. A mellszobrokat |
| ismeretlen helyre szállították. Pályatársam |
| próbálta ugyan titokban kinyomozni, hova lettek, |
| de nyíltan kérdezősködni nem mert. Tehát a szobrok |
| új rejtekhelye örök titok maradt számára. |
| Csak egyet tudott biztosan: nem eredtek útnak |
| annak nyomában, akit ábrázoltak. Köztudomású ugyanis, |
| hogy a mellszobroknak, noha talpon állnak, |
|
|