A fiatalokhoz

„Születtem, elvegyültem és kiváltam.” Így szólt a költő. Nem tagadta meg, hogy valaha az arctalan tömeg tagja volt, ha nem is manipuláltan. „Kiváltam, mert arcomat megtaláltam.” Így folytathatta volna, némileg fölöslegesen, hisz mindenkinek egy arca volt, pólyába bugyoláltan. Ki arcát megtalálja, egyedül csak az lesz kiváló, függetlenül életkorától, s kinccsel viselős, mit – ha férfi, ha nő – világra szül. „Arcáért – kurta mondás, de velős – negyvenen túl mindenki felelős.”