Ballada az őszi erdőkről
| Borzong, lehajlik a fenyő; |
| rejtekhelyén a karcsú őz fél, |
| kis szíve kétszeresre nő, |
| mert nincsen rémítőbb az ősznél; |
| a tér roppant fekete lyuk; |
| sáros vízben úsznak a csertők |
| minden éjjel az őszi erdők. |
|
| Az űrben denevér kering és |
| dermeszt, bűvöl az éji óra, |
| a fákban áll a nedvkeringés, |
| ha felsikolt a mandragóra, |
| mikor szellemkezek kiássák, |
| lila körmök, sárgán tekergő |
| ujjak és most a jajkiáltást |
| visszhangozza az őszi erdő. |
|
| Halvány udvara van a holdnak, |
| és alakjuk fekete macska. |
| Fent boszorkányok lovagolnak. |
| Vérszínű nyelvét mind kiölti, |
| mögöttük hosszan illan el rőt |
| hajuk, s vijjogásuk betölti |
| éjféltájban az őszi erdőt. |
|
Ajánlás:
| Lelkem üres térben lebeg; |
| kinyujtott kezek el nem érnek; |
| lentről csaholnak az ebek, |
| de mézes hangok is dicsérnek. |
| Egyetlen szavukat se hidd, |
| amelyben élek, nézd e fertőt; |
| vadvizével az őszi erdőt. |
|
|