Ima

Panaszkodom Neked és nem figyelsz rám; hívlak, kérdezlek és választ nem adsz. Hallgatásod lever: Ezzel felelsz tán s a forró sivatagban veszni hagysz. Mint egy király, kinek a porba sujtott halálraítélt lábához borul, palástod szélét markomból kihúzod s méltóságos alakod elvonul. Aranyszínű füleidhez nem ér föl utolsó kiáltásom sem a mélyből, nem látod véremet, mely felbuzog s homokba fullad, és holtan megalvad, míg engem érckarmával összeszaggat száz rámbocsátott, pettyes párducod.