Magyar költő a XVI. században
| Hajnalban a mezők füve harmatozik; |
| nap kél; nehéz fejem búsan darvadozik; |
| harsányhangú madár vígan kiáltoz itt, |
|
| Sem penig, ha est jön, világ borultában, |
| mikor álmatlanul az Duna martjában, |
| távol pitymallatnak sanyarú vártában, |
| ülök az éjtszaka csillagos sátrában. |
|
| Néked mit vétettem, hogy már nem akarod |
| szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod; |
| hajad szép függönyét most másra takarod. |
|
| Én fene mándrucnak fogait kiállom, |
| csatákban véremnek hulltát nem sajnálom |
| s gyenge lány miatt lesz keserű halálom. |
|
|
|