Egy éj a tanyán

Világos éj. Ma telihold tekint a tanyára; megdermedve áll a kert; a kékes fény mindent varázsba vert; ájulva lóg a hosszúárnyú hinta. A hold az úr most, selyemtakarót fon a gyepnek és a rokkant kőpadoknak. Kék, zöld s piros pofával vigyorognak az üveggömbök a virágkarókon. Lapul a csend, alvók mellére fekve, kínlódva mind kiáltani szeretne. Bilincs a holdfény és a puszta börtön. A melegház csupa fagyos üvegfal; az ordón álmában egy lepke meghal és kisértet zokog a búzaföldön.