Középkor

Látom magam páncélban és sisakban, duhaj vitézt s a gyönyörű középkort; henyéltem és ha harc jött lóra kaptam; kardom villant s nyomában sűrű vér folyt. Úr voltam és útonálló, aki Istent nem fél és szenteket nem ismer; templomok szentelt kincsét fosztja ki s nőket rabol, kiket várába visz fel. S később öreg voltam és csak hevertem a tűz mellé húzódva, hol meleg volt és gyakran ittam forró fűszeres bort s már a halál ólálkodott a kertben. Senki, aki ma él, nem ismer engem: Bolyongok egy előbbi életemben.