Shakespeare: XIX. Henrik
Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné, |
|
| Felség, a franc föld künyső parlatán |
| elült a hadvasak zadorlata. |
| Bék ül hevély-csornáló Mars helyén; |
| s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát, |
| pohontyot vesztő nyögsanyarta nép |
| tallót subál, polyhót vet parlagon, |
| s ha pönty aszalva, surboly ha beért, |
| újpénz fejében vesterát lakik, |
| zengő pakád szavára jár hokornyást, |
| s dibározik Bonárdus innepén. |
| A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót, |
| s hétért kitesz, még morcolánkodik, |
| Richárdot fölcihellve ellened, |
| enhorjodat, míg téged elsümérel, |
| pihál; de csak kurtán s fonátosan. |
| Mert hosszú nótát a cölöpmadár |
| – hajósok tartják – ritka nap pityog. |
|
| Csitándiságomat csotválja még |
| e purhonya, ez a pöhös nyagóc! |
| S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak! |
|
| Cáp cselkesiddel sunnyog és butog |
|
| A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha! |
| Szotykon vatyorgó páhás veckelem! |
| Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin |
| enhorja ellen ily pórén pocáz! |
| Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke, |
| folyánk cihó duzzon rút harpocsán! |
| Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma, |
| hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád! |
| Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők, |
| miknek nedén a ded földemhedett! |
| Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb, |
| még torzs pöhöndiek között se, mint |
| e csép, ki szétmandangolá a hont! |
|
|
|
|
|