No nézd csak
| No nézd csak ezt a tűzrőlpattant, gömbölyű kis nőszemélyt, |
| amint a sötétben kurta lábacskáin elpörög! |
| Rongyokban lógnak róla tarka ruhái, az évszakok, |
| szétpattannak feszes fűzője pántjai, a délkörök. |
| Az égi szálában tivornya folyt, és hajnalig állt a bál, |
| a szálában, hol állt a bál, s patakokban folyt a bor, |
| a nagyfényű vendégsereg közül ez a nőszemély |
| kipenderült az ajtón tánc közben, valamikor, |
| s nem tud megállni azóta, évmilliókon át. |
| A fényes, jól fűtött teremtől lassan messze kerül, |
| és nem veszi észre, hogy maga van már, egymaga! |
| Talpára jégkéreg tapad, fejére fehér hósapka gyűl. |
| Mézsárga, langy tócsák helyett fekete lyukakba lép. |
| És nem veszi észre, míg eszelősen járja szegény, |
| hogy útja egyre fagyasztóbb, egyre sötétebb, úttalan út, |
| mit nem kísér többé soha távolban aranyló fáklyafény. |
|
Egy moralista intelmei
| kik tisztes summát örököltek, |
| s a bölcs ingatlanügynökök, |
| kik felvásárolják a földet |
| szent hírű remeték körött. |
|
| Jobb egy aranyból vert hatos |
| ólomból öntött lázsiásnál, |
| s aki lopott szőlőt tapos, |
| kártyát cinkel s orrába vájkál, |
| alig érzi, hogy ragacsos. |
|
| A mérlegnyelv kedvezve ing, |
| ha megpöccentjük észrevétlen, |
|
| Zárt ajtó mögött böjtös étel |
|
| hattyút nyúzni, herélni zebrát, |
| s vaddisznótorban holmi zsebrák |
|
| Gyümölcsünk más fáján terem, |
| más földjén érik a vetésünk, |
| ha előbb szűzlányt csöcsörészünk. |
| De ne szólj szám, nem fáj fejem. |
|
|
Egy rossz költő halálára
| sohase költött, noha kotlott. |
| Hol járt, göröngyös volt az út, |
| s helyette is verslába botlott. |
|
| Mint falkából kimart vadállat, |
| rítt a sorvégről lemaradt rag. |
| Rímei párra nem találtak, |
| s végül is pártában maradtak. |
|
| Mennydörgés volt ajkán a sóhaj, |
| s átkot nyöszörögve kiáltott, |
| mit visszapöcköltek azonnal |
| fejére ügybuzgó szeráfok. |
|
| Nem boldogul a föld alatt se, |
| mert kötött formájú a kripta. |
| Lábvizek nimfája, fogadd be |
| lelkét szürke hullámaidba! |
|
|
Megszívlelésül
| de régi hullájukban felbotoltak. |
|
Tanács halaknak
| Ne kapjátok be, jó halak, |
| Kiderül néhány perc alatt: |
|
A kegyelet oltárán
| Hová lettek a családi ereklyék, |
| a be nem vett orvosságok a polcról, |
| a titokban iddogált hajszeszek, |
| alig használt óvszerek, sérvkötők? |
|
| s az ezüsthangú éjjeliedények? |
| Hol a családhoz hozzáidomult |
| pamlagdíszítő oroszlánfejek? |
|
| Hol van Henrik bácsi műfogsora, |
| mit éjjel loptak el vizespohárból? |
| Hová tűnt el nagymama álszakálla, |
| amit viselt matrózinas korában? |
|
| Hol a gordonka, melyet nagypapa |
| elásott az erdőn, de rajtakapták, |
| s mit a diófa tetején felejtett |
| Máli néni, a szép burnótszelence? |
|
| Hol a bugylibicskával kiszedett |
| vesekövek, a spirituszban eltett |
| vakbelek és prosztaták s a csavarkulcs, |
| mit tortába sütöttek tévedésből? |
|
| Hová lett a hascsikarás miatt |
| el nem mondott névnapi felköszöntő? |
| Hol van a Bösendorfer zongorán |
| örökké megbicsakló Für Elise
|
|
| s a férfiágon örökölt bibircsók, |
| melytől nemegy kasszírnő megvadult? |
| Hol a lényegesebb aranyköpések |
|
| Kallódnak holmi szeméttelepen, |
| vagy az Andromeda-ködben lebegnek, |
| s iparilag föl nem használható |
| szellemképüket az utódok őrzik. |
|
|
Széljegyzet
| Akad, ki megunta a szépet, |
| s nem játssza az álmodozót; |
|
| Ha lába tilosba botorkál, |
| a nyalnok, a tollnok, a polgár – |
| s hajdú, ki harangot önt. |
|
| Látom, amint nekem esnek – |
| mondván: „Anathema sit!” –, |
|
| Szégyen alázna, ha járnám |
| hol annyi az unt tabu s bálvány, |
|
| Szégyen alázna, ha tűrném |
|
|
A kannibál család
| állkapcsával a nagymamának, |
| családi körben, múlt vasárnap. |
| anyácskának, s pirul a jó nagy |
| sült a fogatlan nagyapónak, |
| ki benn csibukozik, s kiált: |
| „Ebédet, mert éhen halok, hej!” |
| S mit kedvetlenül rágicsált, |
| gurul a félig elszopott fej |
| kik egy padon enyelgenek, |
| s a holt szem pilláit kitépve |
| kérdezik: Szeret? Nem szeret? |
|
Ártatlan kedvtelés
| Munka után a hóhér haza megy. |
| Pohár bor mellett, kenyérgalacsinból |
| emberkéket gyúr, cérnaszállal |
 formán megtört fogpiszkálóra, gyufaszálra. |
| Az asztal körül tömzsi kisfiúk |
| bámulják ügyes apukájukat. |
|
Város- és önarckép 1955
| a járdák szürke tigrisek. |
| e város, hol feszengve élek, |
| mint a rozmár, mely visszatorpan |
| mint a tapír, mely büntetésből |
| dodgemet kénytelen vezetni. |
| Bár lennék boldog pörsenés |
| gyógytornász egyengette háton, |
| zártkörű klubot alapított, |
| s tarkón hajszál, mit maradék |
| Ehelyett, úszólecke közben |
| a fuldoklót kell játszanom, |
| hogy mélyvízből kihúzzanak |
| és kést fogjanak rám a parton, |
| miközben a porondra lépnek |
| s harakiristákat gyanítva |
| jámbor önborotválkozókban, |
| mit sem sejtő lábakra ejtik |
| a súlyzót. S ha nem az enyémre, |
| gyanúba fog néhány divatfi, |
| az ormányforma-változásról. |
| Sajnáljam-e hát, nem tudom, |
| a vidám-parki rendezőség, |
| s örvendjek-e, ha a jelenkor |
| szerzett érdemeimre eszmél, |
| s még árleszállítás előtt |
| selejtbe tett mentőövet tűz |
|
Walpurgis éj
| A teremben folyt annak rendje-módja |
| szerint a bál. Loknit, vuklit, tupét |
| vagy parókát viselt minden boszorka, |
| s hímes tojásként hordta a fejét. |
| El voltak látva kezdetben ruhával. |
| Majomdzsessz játszott, refrént énekelt |
| egy szolgálatkész orrszarvú. Az álhaj |
| a csillárgyertyákkal versenyre kelt. |
| De megjött a mindentudó kucséber, |
| mire belátták, hogy úgyis hiába, |
| s mivelhogy szombat éj volt ez az éjjel, |
| pőrén szaladtak ki az éjszakába. |
| S míg a pálmák phalloszokká dagadtak, |
| s cirokseprőin szétrebbent a lányhad, |
| s míg szilaj főpincérek elragadtak |
| pisztonkacajtól spicces bálanyákat, |
| tüzet fogott a csillártól a lokni-, |
| tupé-, paróka- s vukligarmada, |
| s az ablakon mint forgószél csapott ki |
| a terem elárvult hónaljszaga. |
|
Shakespeare: XIX. Henrik
Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné, |
|
| Felség, a franc föld künyső parlatán |
| elült a hadvasak zadorlata. |
| Bék ül hevély-csornáló Mars helyén; |
| s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát, |
| pohontyot vesztő nyögsanyarta nép |
| tallót subál, polyhót vet parlagon, |
| s ha pönty aszalva, surboly ha beért, |
| újpénz fejében vesterát lakik, |
| zengő pakád szavára jár hokornyást, |
| s dibározik Bonárdus innepén. |
| A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót, |
| s hétért kitesz, még morcolánkodik, |
| Richárdot fölcihellve ellened, |
| enhorjodat, míg téged elsümérel, |
| pihál; de csak kurtán s fonátosan. |
| Mert hosszú nótát a cölöpmadár |
| – hajósok tartják – ritka nap pityog. |
|
| Csitándiságomat csotválja még |
| e purhonya, ez a pöhös nyagóc! |
| S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak! |
|
| Cáp cselkesiddel sunnyog és butog |
|
| A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha! |
| Szotykon vatyorgó páhás veckelem! |
| Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin |
| enhorja ellen ily pórén pocáz! |
| Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke, |
| folyánk cihó duzzon rút harpocsán! |
| Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma, |
| hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád! |
| Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők, |
| miknek nedén a ded földemhedett! |
| Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb, |
| még torzs pöhöndiek között se, mint |
| e csép, ki szétmandangolá a hont! |
|
|
|
|
|