Lángok árnyékában

Tüzek törnek elő, mint sárkányfogak

a világegyetem tíz pontján.

Nhat Hanh

Ki lángok árnyékában él,

nem készül annak szemfedél,

arca viaszfehér.

Hazája már

buborékot vető homály –

égboltján alvadt vérsugár.

Estelén, éjjelén

tüzes kemencefény

a széthullt csillagok helyén.

Feje fölött

úszó lángbörtönök

parázsló mocska hömpölyög.

Apadnak teste kútjai,

elszenesednek csontjai.

Sújtják a dél néma villámai.

Látja halottak rendjeit,

vágják, verik

könyörtelen vércseppjeik.

Ha menekül,

hirtelen rávetül

a véres fény ítéletül.

Hiába fél,

kegyelmet is hiába kér,

ki lángok árnyékában él.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]