Tanulmányfej
Kassák Lajos emlékének
A boltozatos, napsütötte koponya |
magába gyűjtötte a fényt, |
mely most ott foszforeszkál |
a mozdulatlan szemgolyók felületén. |
|
az orrcimpáktól a szájszögletig, |
a mutatók érzékeny csápjai. |
|
Az arc befelé hallgatózik, |
hullámai áradnak és apadnak, |
s már-már kicsapnak a homlok mögül, |
hol láthatatlanul vérző nyomot hagyott |
a kalap keshedt töviskoronája. |
|
|
|