A vár

Híján a védők kénnek, puskapornak, a víz se futja pár napnál tovább. Tán levegő sem hatol be maholnap az egyre fojtóbb ostromzáron át. Csoda, hogy eddig tartották a várat, mely egy haldokló tartomány szíve; kúszó hullámlökésekben beárad a poshadt ároklé pincéibe. A védőszent a zászlón, fiatal s agg vitéze a szitává lőtt falaknak az éjszakai nagy rohamra vár, s küzd, míg a végső bástya is le nem dől, és vér szárnyal fel az ütőerekből, lángvilágú éjben sötét madár.