Meztelen szív

Csupasz szívem a tenyeredbe vetted, és lüktetése szórakoztatott; majd felmutattad azt a többieknek, kissé büszke és kissé meghatott mosollyal, hisz te műveltél csodát a szerkezettel, melyet félredobtak; ha akadozva is, ketyeg tovább; életre keltettél egy tetszhalottat. De lásd, a szív nem zenélődoboz; talán csak egy dalt tud, de mégse gép, melyet akárki működésbe hoz, csak föl kell nyitnia a fedelét. A meztelen szív inkább valami elvadult, beteg állathoz hasonlít, ha meglepik, hangját sem hallani, holtnak teszi magát, s vackára omlik; megkopasztva, nyúzottan didereg, – ép korában sem volt valami edzett, – hártyánál véknyabb bőre csupa seb, s felszakad, alighogy hegedni kezdett; minden belészúrt pillantás tövis, és most szabad prédája bárkinek… Mit várjak másoktól, ha még te is kiszolgáltatsz egy védtelen szivet?