Baka utca
|
Vas Istvánnak
| Megborzongva október szelétől, |
| az üres háztelken fonnyadó |
| gaznövényeket nézem, s az égből |
| esőszínű felhők rongya lóg. |
| Ólomszürke mélabú lepett el. |
| Ó, ki tudná bűvölő ecsettel |
| átszínezni a kopár valót? |
|
| Sárga ház. Baloldalt áll a gázgyár, |
| nagy kéménye füstjét ontja ránk; |
| udvarunkon vézna macska mászkál; |
| zsémbes albérlők lármája bánt. |
| Elfuthatnál, s itt ragadsz a sárba. |
| Gyűlöld, mint én, gyűlöld ezt a sárga |
| házat, melyben fölvertük tanyánk! |
|
| Ha megyünk, kíváncsi szem tapad ránk. |
| Visszatérünk, szomjas fül figyel. |
| Kopasz aggastyán a házigazdánk, |
| Csengő szólal, reszket tőle térded: |
| már nyomodban vannak, jönnek érted! |
| Napunk tétován így múlik el. |
|
| Ablakunkból minden este látjuk, |
| hogy gomolygó, kámzsás alakok |
| megragadják trónfosztott királyuk, |
| s az, fehérből rézvörösre hűlve, |
| mint levágott fej zuhan az űrbe, |
| melyben nem teremnek csillagok. |
|
| A sötétbe nézünk. Néha távol |
| hangokat hallunk: szitkot, sikolyt. |
| Fülhasító lárma kél a gyárból. |
| Füttyszó. Durva férfihang rikolt. |
| Robajával egy egész vonatnak, |
| síneken teherkocsit tolatnak. |
| Ébren alszunk. Nyeljük az iszonyt. |
|
| Rendőrspicli leskel bűnötökre, |
| s mit kiszaglász, nem csekély dolog. |
| Fenyeget a törvény bamba ökle. |
| Álmotokban csendőrtoll lobog. |
| „Ékszert rejtegettek! Fajt gyaláztak!” |
| Rátok bélyeget sütött a látszat. |
| Víz le nem moshatja foltotok. |
|
| Én a kort nyitott szemmel szeretném |
| nézni, bátran és személytelen. |
| A salak közt csillog-e nemesfém, |
| De az őrült század zavarában |
| barbár indulóra lép a lábam, |
| s szenvedélyek labdáznak velem. |
|
| S egyre őröl, működik az elme, |
| mint a megvadult malomkerék. |
| Nem segít a bor, se nő szerelme, |
| nem kell zsíros hússal telt fazék. |
| Nem csábít a kétes üdvű mennybolt: |
| ki a földön mindig idegen volt, |
| nem vigasztalhatja azt az ég. |
|
| Bár vihetne egy szigetre vágyam, |
| hol a béke és a csend örök, |
| melynek árnyadó oázisában |
| megnyugodhatnék az üldözött. |
| Régi estéink derűje hol van? |
| Hárman fuldoklunk e bús pokolban, |
| kénszagú, maró lángok között. |
|
|
|