Emblema poetica
Ez címerem: a nagy, kék óceánnak |
vizében úszik egy piros sziget, |
kopár szegélyén törpe bokrok állnak, |
egy zugban árva, elfonnyadt szivek. |
Méregzöld sárkány öleli körül |
a pajzsot, éppen jóllakott, s pihen, |
állkapcsával ezüst pólyákra dűl, |
melyekbe nincs pólyálva semmi sem. |
Oldalt két harcos angyal karja nyúlt |
a pajzs felé, a nagy villámcsapásig, |
akkor levált az egyik, s mélybe hullt. |
Holt társa után bámul most a másik. |
Véres kezében tört sisakja lóg, |
s a rajta tátongó gonosz lyukak |
mélyéből apró, csintalan manók |
nyelvöltve csúfolják gazdájukat. |
|
|